Öleb.

A mese folytatódik. Hogyan máshogy is ne történhetne...?

 

Liheg a kis öleb a díszes palota falai közt. Szegénykém egész eddigi napját gazdája tomporának nyalásával töltötte. Fárasztó, kimerítő dolog is biztos megélhetést biztosítani magának. Keményen meg is dolgozik érte. Nap, mint nap.

A gazda, Orbitálisanostoba Vince, őfelsége legyint, lábhoz inti háziállatát. Az pattan, ugrik, szökken, nehogy megvárassa azt, ki csak tömi és tömi határtalan gyomrát.

A kis öleb, BayomZsógor különösen izgatott. Alig kap levegőt, annyira lelkes. Mindig is azt hitte különös gondolatai vannak, s termete ellenére képes megijeszteni bárkit. Hogy elég magasra nyalta fel magát, s bőven ideje lenne már, hogy valaki az ő hasát is megvakargassa. Valaki, aki alatta van. Szerinte bőven akadt ilyen, ám a szomorú rá nézve az az egészben, hogy szinte mindenki csak egy kis vakarék ölebnek látta. Ami volt is valójában.

- Kitaláltam gazdi! Kitaláltam! Én! Ügyes vagyok? - pattog a kőpadlón ahogy a labdái szoktak.

Gazdája felébiccent. Szóra nyitni ajkát túl fáradtságos lenne.

A kis öleb nagy levegőt vesz, összeszedi minden agysejtjét, próbálja magára erőltetni a higgadtságot, nyugalmat, hogy komolyabbnak hasson, mint ami. Egy padlóra esett hajszálat libbent meg a kiáramló levegő, ahogy kitöri magát testéből.

- A koldusok kezdenek elkanászodni. - kezdi a kis vakarcs - A faluban gyülekeznek, mulatságokat tartanak, nem is értem, hogy képzelik mindezt. De ami a legfelháborítóbb az egészben, hogy közben elkezdtek az udvar ellen szövetkezni, szervezkedni.

Orbitálisanostoba Vince felhorkan, majd egy másodperccel később újra nyugodtan ereszti rá ölebére bamba, üres szemeit. Túl ostoba ő ahhoz, hogy felismerje a veszélyt. Eddig is mindig a jól tartott biztosai tették meg helyette mindezt.

- Arra gondoltam - folytatja - hamarosan nekünk is ezt kéne tennünk. Kivonulni a palota falain kívülre, mert kimerünk. - lesüti szemeit, torkán nagyobb nyelés gördül végig - Mulatságot tartani mindazért, ami számunkra lényeges és felülírhatatlan. Mindezt méreggel telve. Engedjük még őket egy kicsit szórakozni, akár még rongálni is, mert így legalább magasabbról hullnak majd alá. Mikor már azt hiszik, van esélyük. Egy ideig. Később pedig majd ezt megfordítjuk. Később újra átélhetik milyen menekülni és rettegni. Meg szeretném erősíteni gazdám annak fontosságát; hogy méreggel vagyunk teli, s ezt ki akarjuk ereszteni.

A gazda, Orbitálisanostoba Vince csak legyint egyet. Túlzottan lekötik elméjének játékai.

Amelyik kutya ugat, az nem harap. Érthető?