Szerelem, te mocskos áruló, te rideg gyilkos. Közhelykántálás csendül fel neved hallatán, mégsem vagy megfogható, megérthető, definiálható.

 

Mindenki beszél rólad, érintésedről, hangodról, illatodról, ízedről. Vak tapogatózás mind.

Bámulatosnak, gyönyörűnek festenek le, s marcangoló mocsoknak hiányod. Pedig mindkettő te magad vagy. Te kétarcú istenfajzat.