B.É. részlet

 

Héj! Héjj Te ott! Igen, pontosan Te!

Megengedtem-e tán, hogy bennem gyökeret eressz? Hogy szemeim előtt délibábot eregess? Mondd megengedtem neked én mindezt? Elsuhansz felettem, s rám parazsat ejtesz le. Apróbb, de mohó lángnyelvek nyalják végig testem. Cikázol körülöttem, s teljesen megszédítesz... Hol halhatatlanként képzelgek, míg másszor félholtként üres, rideg jelenemre meredek, melyben te épp nem szerepelsz. Játszom a gondolattal, ízlelgetem az érzetet, hogy eme játszma nélküli helyzetnek mi lészen a vége... A végzetem tán egy sakkmatt lenne? Hol a tábláról magamat, rozsdás voltomat söpröm le?

Elnyúlok eme édes képzelgésben, hogy egy picit tán még mindig élek, s mégsem öltek meg teljesen...