Csalódás. Csalódás.

ezen epizód folyamatos újrajátszása.


Sötétség vesz körbe. Nyirkos bizonytalanság. Nem látok, nem érzek semmit sem. Dohos levegő unottan kúszik végig orromban.

Teszek pár lépést. Elesetten. Szánalmasan erőtlenül. Halovány fény dereng fel előttem. Mintha egy gyertya lángját táncoltatná meg a szellő. Remény gyullad sajgó belsőmben. Mintha a lelkem üregébe költözött volna. Hazug illúzió kábít.

Tapogatva haladok a halovány fény felé. Megbotlom párszor. Egyre közelebb érek, de még mindig nem érem el. Valamibe megakad lábam. Földre zuhanok. Port kavar fel a tehetetlenül összecsukló test. Lecsorog nyelőcsövemen. Köhögök. Keserűség kúszik torkomba. Felnézek. Sötétség omlik rám. Sehol nincs. Semmi derengő fény. Csak az elveszettség. Kongó üresség.

 

újra...újra...újra...és újra.

...épp csak a fény alszik ki szüntelen. Végtelen időben.