Ars Poetica

Valóság; kiszolgáltatottság. Itt csak egy vagyok a sok közül és nem a Teremtő. Egy gyermek vagyok, aki a mesékben rejtőzik, a saját meséiben.

Pár Betű...;

"Íróember nem felejti el, mikor kapott először fizetséget vagy dicséretet egy történetért. Sosem felejti el, mikor érezte először a hiúság édes mérgét a vérében, és hitte el, hogy ha tehetségtelensége rejtve marad, az irodalom ábrándja majd fedelet ád a feje fölé, és meleg vacsorát a nap végén, de legfőképp azt, amire elsősorban vágyik: hogy a neve nyomtatásban szerepelhet egy papírfecnin, ami biztos túléli őt. Az író arra ítéltetett, hogy jól emlékezzen e pillanatra, mert már elkárhozott, és lelkének ára van."

"Az évek megtanítottak egy idegen bőrében élni, aki nem tudja, elkövette-e a bűntetteket, bár a szagukat a kezén érzi, és nem őrült-e meg teljesen, miközben arra ítéltetett, hogy tovább rója a lángba borult világ útjait, melyet ő maga álmodott meg néhány ezüstpénz fejében, és az ígéretért cserébe, hogy kijátszhatja a halált, bár az most már, úgy véli, a jutalomnál is édesebb.""

Feedek
Megosztás
Vélemény Morzsák
  • Camino: @: köszönöm :)
    (2016-04-23 10:40:17)
    Elegy
  • Lili: Imádom a blogodat!!
    Pussz: Lili az L&L-ből.
    (2016-02-17 19:45:16)
    Elegy
  • Alice.s.life: Cool
    (2015-09-28 20:14:21)
    Csendet kérnék.
  • Camino: féltégla? felcsigázott.
    (2015-07-28 10:09:55)
    Tragédia.
  • Camino: Köszönöm a kedves szavakat :)
    (2014-04-02 21:15:48)
    Storm.
  • Lyla: Szia!
    Nagyin tetszik a blogod, így bekerült a Jó blogok tárházába, itt a linkje: http://csakegyuzenet.blogspot.co.at/2014/03/xi-blog-gondolatok-konyvtarba-egyeb-blog.html
    (2014-03-31 15:02:12)
    Storm.
  • Camino: köszönöm :)
    (2014-03-23 11:59:52)
    Beragadó Szóköz.
  • Marcipán Lili: Szia!
    Díj nálam, for you!
    http://lisaanddirection.blogspot.hu/
    (2014-03-17 17:20:58)
    Beragadó Szóköz.
  • Lugar: :))
    Végülis igen, lehet így is fogalmazni!:))
    (2013-09-14 00:15:17)
    Morzsák.
  • Camino: @:
    személyes bájom sosem múló kíváncsiságom, nemde? :)
    (2013-09-13 22:14:31)
    Morzsák.
HTML

2014 november 24. 17:37

Levél Orbitálisanostoba Vincéhez

Levél Orbitálisanostoba Vincéhez.

Természetesen ezen mese is ugyancsak a fantázia szüleménye. Mi más is lehetne?

 

Egy koldus végső elkeseredésében levelet küldött az udvarba. A királyhoz, őfelségéhez, Orbitálisanostoba Vincéhez el se jutott. Túl nagy ember ő az olvasgatáshoz. Pornépének szavához. Elnagyolt mozdulattal legyintett, nem kell neki. Szemétre került, ám egy udvari bolond kihajtotta a nyúzott papírt. Ez állt benne;


Az a baj, hogy nem értesz te semmit se, nem becsülsz, tisztelsz senkit sem. Se embert, se nemzetet. Erkölcstant kényszerítesz leendő katonáidra, mikor azt sem tudod mi az? Hittant súlykolsz, mikor nem hiszel te se emberben, se Istenben? Hiszed, hogy bármit megtehetsz a játszótereden, mintha te teremtettél volna mindent. Mintha minden bábut te illesztettél volna össze. Összesnek lennél szülőatyja te, te senkisem! De vigyázz mert ez lesz a veszted, számodra a mutatók még járnak, de már visszafele, csak az a kellemetlen, hogy ezt még csak észre sem veszed. Mocorognak katonáidnak vélt bábuid, a fa ropog, nyikorog az elnyomás, bűn recseg, mit ellenük tettél te, te senkisem! Királynak vélt személyed valójában koldusként kecmereg, lehet, hogy papírhalmok roskadnak alattad, de emberségből, mondd mid maradt? ... Szánlak te szerencsétlen... te senkisem...

A hatalmat mi adtuk neked, a trónt tomporod alá helyezve, de hidd el, nem vagy Isten, így mi el is ragadhatjuk tőled, mindent, mi érték számodra, mi számodra maga az élet. Hiszen neked még azon is árcédula tetszeleg... Hiszen neked csak ez a szent, papírhalom, kincsek, focipályák, elárusítás, arany. Ha most mi rablunk ki, akkor mi  maradsz? Mikor majd' tíz millió ember egyként öklendez majd fel. Mint egy romlott ételdarabot. Mert az vagy, csupán rothadsz, mérgezel, ölsz és betegítesz. Felesleg, bomlasztó te, te senkisem!

 

- Ohh bárcsak több segélykiálltás szakadna ki az elkeseredett tömegből. Bár ne törődnének bele az emberek... Nem félnének, nem lépnének unottan tovább, mikor Orbitálisanostoba Vince serege vigyorral pofájukon veszi el tőlük az utolsó pengőiket, sarcnak keresztelve. Tán még a palota falait is átszakíthatnánk - sóhajt fel az udvari bolond, majd zsebébe gyűri a papírt.

2014 november 10. 19:48

ÜresSemmi. TeltBoldogság.

ÜresSemmi.

 

-          Hol vagy? – kiáltom a semmibe - HOL VAGY!? – hangom erősödik.

Semmi válasz nem érkezik.

-          Hol vagy te Múzsának keresztelt fájdalom, mely eddig mindig a pennát tintába mártotta? Hova tűntél? Valójában a csalódás, szenvedés és húsba maró fájdalom viseli-e a csicsás gúnyát, mely az ihlet hozó illúzióját aggasztja magára!?

Ti betűkompozíciók mik oly rendetlenül, hanyagul vagytok egymás mellé hajítva… Ti csonka mondatok, megcsócsált, elhalt gondolatok…

Ti édes pillanatok hát csak ennyire vagytok képesek? Boldogság hát csak ennyi telik tőled? Ennyi? Csupán darabok, szétzilált foszlányok.

Ennyi volt hát?

 

Két könnycsepp gurul végig arcomon.

Boldogság.

Gyász. Sírban nyugvó szebbik felem. Éppen még csak a földet nem hányták rá…