Szavak.

álom, édes álom

Ha szavak elszáradhatnának…

Ha szavak elszáradhatnának. Összegyűjthetnénk őket. Könyvekben préselhetnénk, ahogyan a virágokat szokás. Bár valójában társaságba engednénk őket. Amit megérdemelnének. Megmutathatnánk mennyi mindenre is képesek lehetnének. S ami a legfontosabb, megőrizhetnénk őket. Albumba helyezhetnénk, melyet nagyon ritkán, csak mi magunk lapoznánk át. Pár évente egyszer. Ahogyan a fotóalbumot is szokás. Értékes, felbecsülhetetlen, eszmei kacat. De a vitrinünk hűen őrizné. Lelkünkkel együtt.

Ha szavak elszáradhatnának… Mennyire gyönyörű gyűjtemény is születhetne. Igaziak. Bevégeztetnék valódi sorsuk. Utókorba emelkednének, s nem csak elugatnák őket a hétköznapok málló közönyében.

Ha szavak elszáradhatnának… Végre a megérdemelt áhítattal fordulhatnánk feléjük. Tisztelnénk, becsülnénk, őriznénk és vigyáznánk őket. Ahogyan azt kellene tennünk. Mindig is. Végre minden betűkompozíció, skicc és alkotás eredeti sorsukat végeztetnék be. Annak igaz jelentésével együtt. Végre újra magukra húzhatnák sokszínűségük fátylát, melyet az évszázadok triviális hétköznapjai csak leszaggattak róluk.

Ha szavak elszáradhatnának…