Ars Poetica

Valóság; kiszolgáltatottság. Itt csak egy vagyok a sok közül és nem a Teremtő. Egy gyermek vagyok, aki a mesékben rejtőzik, a saját meséiben.

Pár Betű...;

"Íróember nem felejti el, mikor kapott először fizetséget vagy dicséretet egy történetért. Sosem felejti el, mikor érezte először a hiúság édes mérgét a vérében, és hitte el, hogy ha tehetségtelensége rejtve marad, az irodalom ábrándja majd fedelet ád a feje fölé, és meleg vacsorát a nap végén, de legfőképp azt, amire elsősorban vágyik: hogy a neve nyomtatásban szerepelhet egy papírfecnin, ami biztos túléli őt. Az író arra ítéltetett, hogy jól emlékezzen e pillanatra, mert már elkárhozott, és lelkének ára van."

"Az évek megtanítottak egy idegen bőrében élni, aki nem tudja, elkövette-e a bűntetteket, bár a szagukat a kezén érzi, és nem őrült-e meg teljesen, miközben arra ítéltetett, hogy tovább rója a lángba borult világ útjait, melyet ő maga álmodott meg néhány ezüstpénz fejében, és az ígéretért cserébe, hogy kijátszhatja a halált, bár az most már, úgy véli, a jutalomnál is édesebb.""

Feedek
Megosztás
Vélemény Morzsák
  • Camino: @: köszönöm :)
    (2016-04-23 10:40:17)
    Elegy
  • Lili: Imádom a blogodat!!
    Pussz: Lili az L&L-ből.
    (2016-02-17 19:45:16)
    Elegy
  • Alice.s.life: Cool
    (2015-09-28 20:14:21)
    Csendet kérnék.
  • Camino: féltégla? felcsigázott.
    (2015-07-28 10:09:55)
    Tragédia.
  • Camino: Köszönöm a kedves szavakat :)
    (2014-04-02 21:15:48)
    Storm.
  • Lyla: Szia!
    Nagyin tetszik a blogod, így bekerült a Jó blogok tárházába, itt a linkje: http://csakegyuzenet.blogspot.co.at/2014/03/xi-blog-gondolatok-konyvtarba-egyeb-blog.html
    (2014-03-31 15:02:12)
    Storm.
  • Camino: köszönöm :)
    (2014-03-23 11:59:52)
    Beragadó Szóköz.
  • Marcipán Lili: Szia!
    Díj nálam, for you!
    http://lisaanddirection.blogspot.hu/
    (2014-03-17 17:20:58)
    Beragadó Szóköz.
  • Lugar: :))
    Végülis igen, lehet így is fogalmazni!:))
    (2013-09-14 00:15:17)
    Morzsák.
  • Camino: @:
    személyes bájom sosem múló kíváncsiságom, nemde? :)
    (2013-09-13 22:14:31)
    Morzsák.
HTML

2013 május 4. 12:28

Találkozás - Játék

Találkozás - ámde játszva

Egy.

Kettő.

Te & Én.

Minden & Semmi.

 

Csengetés.
Másképp.
Izzó levegő,
Feszültségtől csepegő.
Vágyom...
Izgalom.

Szívemet -élesztő.
Tudatomat -semmisítő.
Fel-.
Meg-.
-Kavar engem.
-Bolygatja létem.

Csak...
Te.

Ajtót tépem.
Kilincs rezeg.
Izzadságcsepp
Megdermed.
Buggyanó kékség.
Elnyelő mélység.
Tekintet.
Ajakgörbület.
Ugyanazon gondolat.
Ugyanazon mozdulat.
Harapsz.
Karmolsz.
Egymásba veszünk.
Vér pezsdül.
Taszítasz.
Vonzol.
Felhasadt koponya.
Megvesző elme.
Értelmetlen
Értelem.
Kormányrúdhoz lépő,
Érzelmi útvesztő.
Gyere!
Lépj!
Ölelj végre!
Ne engedj!

Hallod?
Csend.
Oltsd le
Lámpát, gondolatot,
A holnapot.
Érzel?
Értesz?
Add magad
Megadom magam
Izzás.
Forróság.
Ropogó cipzár.
Felszakadó ruhák.
Csókolj!
Szoríts!
Húzz közelebb.
Ne engedj.
Még!
Sikoly.

Egy.
Kettő.
Te & Én.
Minden & Semmi.

2013 május 2. 17:44

Találkozás.

Találkozás.

Egy.

Kettő.

Te & Én.

Minden & Semmi.

 

Csengetés. Másképp. Felizzik a levegő. Feszültségtől csepegő. Izzadnak a falak. Vágyakozom. Izgalom gyúl bennem. Lángjai belekapnak a szoba darabjaiba. Vörösbe fordul a helyiség körülöttem.

Szívemet élesztő. Tudatomat semmisítő. Fel. Meg. Kavar engem. Bolygatja létem.

Csak Te.

Az ajtót feltépem. Felhasad a falból, mely köztünk pihent. Izzadságcsepp. Megdermed. Buggyanó kékség. Elnyelő mélység. Tekintet. Ajakgörbület. Ugyanazon gondolat. Ugyanazon mozdulat. Harapsz. Karmolsz. Egymásba veszünk.  A vér felpezsdül. Taszítasz. Vonzol. Őrjítő ambivalencia. Taszítanak terveid. Vonz a lényed. Felhasad a koponya. Megveszik benne minden. Mindez nem más, mint értelmetlen Értelem. Kormányrúdhoz lépő érzelmi útvesztő. Gyere! Lépj be! Ölelj magadhoz. Szoríts! El ne engedj. Ne hagyd, hogy elillanjak karjaid közül. Hiszen bármennyire is ........., tudod, mennyi mindenre képes vagyok. Egy-egy kósza érzet kedvéért.

Hallod ezt? Csend honol közöttünk. Nincs más, csak mi. Ketten. Egymásnak. Egymásért. Oltsd le kérlek. A lámpát, a gondolatot és a holnapot. Add magad és én megadom magam. Vessünk le minden páncélt, álruhát és maszkot. Nincsen szükség itt semelyikre. Eddigi harcaink zsákmánya pedig nem más, mint a másik.

Hát nem látod? Tiéd vagyok. Csakis. Senki másé. Elragadlak. Elrabollak. Ahogyan te tetted. Ne mosolyogj, mintha ezt mindig is tudtad volna. Ne provokálj érzéseiddel, tudásoddal. Hogy ennyire ismersz. Hogy olvasol bennem. Ne törj be! Kérlek még csak ne is próbáld meg. Mert félek, Neked sikerülne… Ne akard, hogy szeresselek, hiszen, idővel úgyis megsemmisítelek! Tudod, nekem ezen érzet nem más, mint egy penge. Éles acél, mely által az utolsó pont eljövetelénél trófeát szerzek. Vagy melyet magamba szúrok. Ne akard, hogy gyilkosoddá torzuljak, csak élvezzük a pillanatot, melyben élünk. Élvezzük így az életet. Hiszen az mind csak ezek a pillanatok. Ne tervezz kérlek, ne tedd, csak érezz. Engem, csakis engem. Ne a jövőt.

Tokjában csattan az ajtó, ahogyan betaszítod magad mögött. Immáron tényleg csak mi vagyunk. Magunk. Csak mi. Ketten. Falhoz szorítasz. Pattog a cipzár. Felhasad a szövet. Gombok szakadnak le helyeikről. Hajamba kapaszkodsz. Hátad karmolom. Nem elég belőled ennyi. Magadhoz húzol. A szenvedély már bekebelezett mindent körülöttem.  Ajkamba harapsz. Feléleszted igaz valóm. Szemeidben elveszik minden. Különböző világok, mások károgása, hogy miért is nem jó mindez. És én is.

Nyakam csókolod, miközben a szoba felé vezetsz. Megbotlom a küszöbben. Még szorosabban húzod testem a tiédhez. Ajtófélfának támasztasz. Megemelsz. Derekad köré fonom lábaimat. Karjaim nyakad köré tekerednek. Hajamban veszik el egész arcod, s fejed.

Érzés. Definiálatlan, megnevezhetetlen érzet. Több, mint a szenvedély, vagy mint a szerelem. Több, mint maga az élet. Csordultig telített boldogság. Azon érzés, mikor azért fohászkodunk, hogy örökké tartson. Sose kelljen megmozdulnunk. Mikor mindent képesek lennénk odahajítani, hogy ez a töredék, ez a nevetségesen rövid idő halhatatlan lehessen. Sohase múljon el.

Rádobsz az ágyra. Felém hajolsz. Tépjük egymásról a maradék ruhát, szövetet, jelmezeket.

Elveszünk a lepedő hullámaiban. Elveszünk egymásban. Elveszek.

De Te megtalálsz. Másképp. Mintha nem is én volnék, s mégis, mintha mindig is ez az ember lettem volna.