Fotel

skicc

 

Násznak adtál te színteret, hol két edzett lélek egymásra lelhetett. Születésnek voltál tanúja, hol kettőből lett egy. Egyetlen egy. Buja táncnak adott szöveted táncteret. Hol két test ziláltan olvadhatott egybe. Eme násztánc letépte rólad jelmezed. Mezítelenül hagyva téged, mely oly egyszerű és természetes. Immáron tépett szöveted emlékeztet az éj szenvedélyére, mely már a nappalokban is otthonra lelt.