valaki helyett... szívesen.

sokadik változat. talán az utolsó. a legeslegutolsó. minden tekintetben. kivéve egyet.

 

Tudod, ha a mi történetünket valaha megírnák… Gyönyörű lenne. Egy elképesztően fájdalmas történet születne. Melyben a szavak zokognának. Szüntelen könnyek potyognának a sorokból. Rázkódnának az oldalak. Elnyelné gyermekünket a keserédesség. Belefulladna a kicsi lény, az aprócska, felélesztett Szörnyetegünk, akit valójában mi írtunk. És mindennek ellenére ámulatba ejtő, szépséges és izgató Szörnyeteg kelne életre. Ha minden lenyelt mondat szerepelne. Ha mozgatórugók ott cikáznának. Ha érezhető lenne minden mozdulatnak, minden kimondott vagy kimondatlan szónak az az érthetetlen ereje, melyet oly nagyon álcázunk. Álcázunk, mert túl őszinte. Mert épp hazugságban porladna semmivé, ha napfényre eresztenénk. Ha a másikra öntenénk…

Hmm… Bámulatos gyönyörűség. Izgató felismerés. Libabőr szalad végig testemen, hacsak arra gondolok; minden betű értelmet nyerne, melyet lényemre hánytál. Melyet mosolyogva simítottál bele szomjazó lelkembe … Valójában csak ezáltal értenénk meg Világunkat. Addig… addig csupán érezzük annak lüktetését. Akár csalfa ritmusát.

Mennyi minden meglepne… Mennyi minden.

(Például ez...;)

 

Megbocsátás. Bűn.

Megbocsátás. Ezen érdemhez fel kell nőni. Meg kell érni. Hogy valóban képesek legyünk rá. Kimondani kevés. Át kell élni. Hagyni, hogy a megkönnyebbüléssel kart karba öltve táncolja végig sajgó belsőnket. Hagyni, hogy ezen tánc kimossa belőlünk a kínt, haragot, minden fájdalmat. A gyűlöletnek keresztelt csalódást.

Sajnálom, de ehhez én még kevés vagyok. Egy gyermek vagyok. Ne haragudj, de képtelen vagyok megbocsátani. neked. Egyszerűen nem megy. Éppen azért, mert rólad van szó.

A Bűn bezzeg… Bűnbe esni oly könnyű. Annyira egyszerű. Kényelmes.

Tudod, a Bűn oly sok mindenünktől megfoszt. Emberség, őszinteség, tisztaság. Sorolhatnám. Egy dologgal ajándékoz meg. Egyetlen egy igaz valamivel. Hűséggel. Sírig tartó hűséggel. Hűséggel az áruláshoz és ha szerencsések vagyunk a bűntudathoz. Lojalitással a hazugsághoz.  És hűséggel az örök fájdalomhoz.

A Bűn nekünk adományozza még az illúziót is. Hogy felsőbbrendűek vagyunk. Megtehetjük. És éppen ezáltal zuhanunk lejjebb és lejjebb. A mélységbe, perifériákra szorulva. Megtehetjük, mert akár igazságot szolgáltatunk. Bíráskodhatunk. Hatalmat ajándékoz. Játékmester gúnyájának képzetét borítja mezítelen testünkre. Hogy mi irányítunk. Az Élet egy-egy szövőszálának végeit érezhetjük ujjaink hegyén.

A Bűnt választom, hiszen a másikhoz kevés vagyok. Túl gyarló. Parázslik bennem a gyűlölet. Így pedig nem lehet megbocsátani. Túl erős a fájdalom, hogy elengedjem. Hogy elengedjelek. Még… még nem megy.

 

Őszintén sajnálom. Nem azért, hogy elnyerhessem bocsánatodat. Azt nem akarom. Nem vágyom rá. Hanem… egyszerűen tényleg sajnálom. Minden porcikámmal. Lényem élő és már elrothadt sejtjeivel együtt. Sajnálom. Téged. S magamat.

 

Nem tudom. Vajon ítélkezhetek-e egyáltalán? Feljogosult vagyok-e tán, hogy mást büntessek? Bűnnel sújtsak bűnös lelkekre? S vajon az én vétkeim felett ki üthet ítéletet? Kinek engedélyezett? Senkinek? Bárkinek? Döntésem által ítéltetek meg. Pódiumra lépek-e célkereszttel a hátamon vagy pedig nyeljen el a megsemmisülés mocska? Pódium, amiért bosszú által üzentem állítólagos értékemről, vagy pedig az üres árcédula bokámon? Hogy velem aztán tényleg bármit meg lehet tenni, hisz nincs következmény, nincs szankció. Hisz nem is történt semmi. Valaki vagy senki? Melyik ugyan melyik? A bosszú által lehetek valaki? Vagy valójában ezáltal porladok senkivé? S a megbocsátás? Megbocsátás útján kerülhetek ki a névtelen szürkék közül? S lehetek valakivé? Melyik melyik?

S hogy mi az egészben az ironikus? Azzal, hogy téged bántalak valójában magamba szúrom a pengét. Azzal, hogy neked fáj… igazából én vergődöm, kínlódom. Tán jobban, mint te. Hiszen én tudom, hogy én tehetek mindenről. Hogy én okoztam mindent.


Ne haragudj. Ne haragudj, de azt hiszem a vállamon üldögélő kis ördögporonty fog győzedelmeskedni. Engedek a csábításnak, s bűnbe esek. Csak immáron ellened és nem veled.