A királykisasszony.

nászajándék.

Természetesen ezen kis mese csak és kizárólag a fantázia szüleménye…

 

Hol volt, hol nem volt, a Világközti-tengeren túl, hol a butus szürke marha túr éldegélgetett egy kisebb népesülés. Népesülés s nem pedig ország, noha egy uralkodó reá ült méretes tomporával. Ez az uralkodó nem volt más, mint Orbitálisanostoba Vince. Egyetlen szerencséje az volt csupán, hogy a nép, kinek élére helyezkedett, már réges rég belefáradt történelmébe és életébe. Ezért is eshetett meg, hogy Orbitálisanostoba Vince, kit saját hazája kivetett rothadó gyomrából, itt, Agyarországban, uralkodói trónusára pöffeszkedhetett.

Ezen kis családias népesülésnek nevét is ő választotta, hiszen a korábbi nem esett szájára, ezért hát gondolt egyet s majd tízmilliónyi ember helyett ő biza egyedül ítélkezett, s döntése ez lett; Agyarország.

(Bár úgy hírlik, az udvari bolondok már azt suttogják, ismét változtatni fogja, nem másra, mint Komaországra.)

Orbitálisanostoba Vincének ugyanis volt egy sajátos tulajdonsága, ez pedig nem volt más, minthogy még csak a fáradtságot sem vette arra, hogy a látszatot fenn tartsa. Hogy legalább egy kevés energiát öljön abba, hogy népét egy kicsit kábítsa. Hogyha még csak illúzióval is, noha még csak rövid ideig is, de boldogságot vagy legalábbis elégedettséget ajándékozzon pornépének. Ezért hát Agyarország, hol az győzhetett, aki a legtöbb embert eltaposva tudta érdekét képviseltetni, akár a vadállatok. Emberség, őszinteség, becsületesség, tisztesség? Ugyan! Már nem a kőkorszakban élünk… Szépen lassacskán, ezen módszerrel kialakult sajátos baráti köre, akik hasonló erényekkel, bár leginkább azoknak a hiányával bírtak, mint az uralkodó maga. De még így sem érezte kellőképp nagynak kényszertámogatói körét, kit inkább az érdek, semmint az uralkodó személye sodort őköréje. Ezért hát anyaországából, ami kivetette őt magából hozatott seregnyi bajtársat, komát. Nem volt velük sok baj, éppen csak a munka volt számukra túl büdös és fárasztó, viszont a pompát azt szerették nagyon. Nem baj az uralkodó ezt el is intézte nekik. Munka nélküli kényelmes élet megannyi kivételezéssel és pénzhegyekkel. Viszont azok meg ezen a földön unatkozni kezdtek. S mit történhet hát ilyenkor? A semmittevős, párás estéket azért csak el kellett valahogy tölteniük. Hibáztatni ezért tán nem lehet őket. Pár hét alatt háromszorosára duzzadt népességük. Potyogtak a gyerekek majd minden pislantásnál. Nevelésre idő nem maradt, így hát nem sokkal később a Bűn komolyan felütötte a fejét az országban. Rablások, gyilkolások, késelések és még sorolhatnám… De hát végülis csak sereget gyártatott magának Orbitálisanostoba Vince. Nem okolhatjuk mindezért… Úgyhogy talán tényleg el is érkezett az ideje egy újabb névváltoztatásnak. Hiszen már az utcácskák látványa is ezt tükrözte. Minek aprózzák már el névcserét? Hiszen már oly egyértelmű ezzel is és enélkül is. A cégérek narancsszínbe fordultak, a katonák is ezen színbe burkolózva szedik a hétről hétre csak növekvő sarcot. Teljesen mindegy már az embereknek. … De tényleg.

A logika sajnálatos módon nem volt Orbitálisanostoba Vince barátja, ezért hát a trónra kerülése után a kicsiny népesülés hanyatlani kezdett. Nem a tízmilliónyi apró szív túlélése lebegett az őrülettől hályogos szemei előtt, hanem jóval inkább sajátos körének a hogyléte, akik napról napra csak dagadtak. Volt köztük olyan is, aki már a palota kapuján sem fért be, míg az arannyal és gyémánttal berakott ajtókon túl csontvázzá aszalódott emberek vonaglottak a sárban.

Node erről több szó ne is essék, hiszen dicső napra ébredt az udvar, ugyanis Orbitálisanostoba Vince egyik leánya, Orbitálisanostoba Ripacs férjhez megy.  Mekkora szenzáció, micsoda ünnepély! Már hónapok óta csak ez zeng a palotában s azon túl is. Még az ország legutolsó koldusát is értesítették arról, hogy a kiválasztottak ezen a mesés esten biza sült kacsából, kemencében sült disznóból vagy esetleg bográcsban főtt birkapaprikásból, de még töltött káposztából is lakmározhatnak. Minden, mi szem szájnak ingere csak lehet. Egyszóval habzsidőzsi, amennyi csak kifér, hiszen nekik ezt lehet. Sőőőt, jár is nekik! A pornép meg majd kitermeli rá a pengőhalmokat. Ez már igazán részletkérdés.

Még az utakat is megjavították az esküvőre. De természeten csak azon szakaszokat, melyeket érintett a nászmenet. A többit ugyan meg már minek? Az egyszerű ember ígyis örül, hogy legalább már azokon a részeken nem törnek ki a kerekek szekereik alól, ami bizony hatalmas költséget rótt rájuk. Hiszen, ha nem javítják meg, nem tudnak dolgozni. S noha kicsipénz, de legalább kenyeret tudtak belőle venni maguknak. Az élet apróbb örömei…, igaz?

A röplapok, melyet a palota környéki nyomdász készített néhány írnok írásaiból is csak ezzel volt teli. Megszámolhatatlan nap óta csak az esküvőt hirdette. Mit fognak enni, kik mennek, s kik nem, milyen ruhák vonulnak majd fel. Minden apró kis részlet ott vigyorgott arcukba a parasztoknak. Még azt is tudták, hogy ajándékkal még azoknak is az uralkodó, no meg kedves leánya elé kell járulnia, akik sajnálatos módon nem tudnak eleget tenni ennek a felettébb megtisztelő meghívásnak.

És az ifjú pár… Mesébe illő szerelem.

A vőlegény Törtető Igor. Egy kereskedőház egyik vezető tisztségét tudhatta magáénak, noha éppen hogy csak pelyhedzeni kezdett az álla alja. A bimbózó románc pedig az üzletet is felvirágoztatta. Nem tudni biztosan, hogy az uralkodó segítette-e leányának választottját, vagy pedig csak Törtető Igor táltosodott meg szerelmének csókjaitól s pattanhattak ki kobakjából csodálatosabbnál csodálatosabb ötletek, mik a korábban tengő lengő üzletet a legsikeresebbek közé repítette. De hát vannak az életben megválaszolatlan rejtélyek…

És az ara… Orbitálisanostoba Ripacs. Gyönyörű ifjú leány. Akit nem csak külsejéről jegyzett meg az ország, hanem éles eszéről is. Az egyik legrangosabb tudósversenyt ugyanis pont ő nyerte meg. Hát nem igazi kincs az ilyen? Szép is és kivételesen okos is! S mindezt úgy, hogy természetesen nem hirdette Orbitálisanostoba mivoltát. Az édesapja szándékosan úgy válogatta össze a zsűrit az ország összes tudósa közül, akik pártatlanul képesek dönteni. Akik hűek a szakmájukhoz…

Őket biza az ég is egymásnak teremtette.

Hatalmas kürtszólam jelezte, hogy az ünnepély elkezdődik, a szent kötelék hamarosan megkötettik. Ezután cigánymuzsika szólalt meg, hiszen a gyökerekhez ragaszkodni kell, s egy ilyen nemes eseményen ez sem maradhat el. Emléket áldozni a származásnak.

Az összes fáklya felgyulladt, a násznép befolyt a palotába.

Míg a szertartás zajlott a palota sarkában elhelyezett kis kápolnába, addig a parasztok egy serege a kapukhoz indult. Kerekdeden gömbölyödő zsákokkal megpakolva. Csak hogy leróják tiszteletüket ők is. A maguk módján.

Nem is olyan sokára kiömlött a násznép az aprócska kis kápolnából, melybe nem is érteni, hogy fért be ennyi megduzzadt, megdagadt ember. Biztosan azt is kibővítette a gondoskodó és figyelmes Orbitálisanostoba Vince. Hiszen mindent az embereknek, emberekért. Az ő embereiért.

A zsákok szájai megnyíltak, s a parasztok érdes kezei által narancsot hánytak a kifolyó tömegre. Hajigálták, dobálták. Nem tudni mi indítatta őket, tán, hogy az uralkodói krém érezze a törődést? Máig rejtély. Mindenesetre az uralkodó s az ünneplő tömeg ezt bókként és kedves gesztusként érezte, hiszen messze földről mindenki tudta Orbitálisanostoba Vincéről, hogy rajong ezért a gyümölcsért. Minden formában, felületen.

Egy, a pornép közül bekúszott egészen előre, az első sorba. Könyörgő szemmel lépett egyet még előrébb, hogy kiváljon társai közül. Csoszogott, egyik lábát szinte maga után húzta. Koszos volt minden ruhája, haja és bőre. Csontos kezét előre nyújtotta az uralkodó és az ifjú pár elé;

- Nagyon szép kérem kedves jó uram segítsenek, csak egy falat ételt adjanak nekünk, hiszen egy a hazánk, nem? Segítsen nekünk, tartsunk össze. – könyörgő hangja rekedtesen szökik elő fogmaradványai mögül.

Az uralkodó szemeit az égre emeli. Forgatja őket. Kicsit jobbra, majd balra. Az ara urába kapaszkodik. Kényelmetlen kényes szemének még a látvány is. Az ifjú férj, Törtető Igor megmerevedetten áll. Vár. Várja, hogy majd újdonsült apósa, Orbitálisanostoba Vince majd ezt is elintézi. Amit már megszokott. Ahogyan szokta.

- De hiszen mi összetartunk. Csak nem veled. Ellened.