valaki helyett... szívesen.

 

Tudod, ha a mi történetünket valaha megírnák… Gyönyörű lenne. Egy elképesztően fájdalmas történet születne. Melyben a szavak zokognának. Szüntelen könnyek potyognának a sorokból. Rázkódnának az oldalak. Elnyelné gyermekünket a keserédesség. Belefulladna a kicsi lény, az aprócska, felélesztett Szörnyetegünk, akit valójában mi írtunk. És mindennek ellenére ámulatba ejtő, szépséges és izgató Szörnyeteg kelne életre. Ha minden lenyelt mondat szerepelne. Ha mozgatórugók ott cikáznának. Ha érezhető lenne minden mozdulatnak, minden kimondott vagy kimondatlan szónak az az érthetetlen ereje, melyet oly nagyon álcázunk. Álcázunk, mert túl őszinte. Mert épp hazugságban porladna semmivé, ha napfényre eresztenénk. Ha a másikra öntenénk…

Hmm… Bámulatos gyönyörűség. Izgató felismerés. Libabőr szalad végig testemen, hacsak arra gondolok; minden betű értelmet nyerne, melyet lényemre hánytál. Melyet mosolyogva simítottál bele szomjazó lelkembe … Valójában csak ezáltal értenénk meg Világunkat. Addig… addig csupán érezzük annak lüktetését. Akár csalfa ritmusát.

Mennyi minden meglepne… Mennyi minden.

 

 

Megbocsátás. Bűn.

Megbocsátás. Ezen érdemhez fel kell nőni. Meg kell érni. Hogy valóban képesek legyünk rá. Kimondani kevés. Át kell élni. Hagyni, hogy a megkönnyebbüléssel kart karba öltve táncolja végig sajgó belsőnket. Hagyni, hogy ezen tánc kimossa belőlünk a kínt, haragot, minden fájdalmat. A gyűlöletnek keresztelt csalódást.

Sajnálom.

Sajnálom, de ehhez én még kevés vagyok. Egy gyermek vagyok. Ne haragudj, de képtelen vagyok megbocsátani. neked. Egyszerűen nem megy. Éppen azért, mert rólad van szó.

A Bűn bezzeg… Bűnbe esni oly könnyű. Annyira egyszerű. Kényelmes.

Tudod, a Bűn oly sok mindenünktől megfoszt. Emberség, őszinteség, tisztaság. Sorolhatnám. Egy dologgal ajándékoz meg. Egyetlen egy igaz valamivel. Hűséggel. Sírig tartó hűséggel. Hűséggel az áruláshoz. Lojalitással a hazugsághoz. Bűntudattal, ha szerencsések vagyunk. És hűséggel az örök fájdalomhoz.

A Bűnt választom, hiszen a másikhoz kevés vagyok. Túl gyarló. Parázslik bennem a gyűlölet. Így pedig nem lehet megbocsátani. Túl erős a fájdalom, hogy elengedjem. Hogy elengedjelek. Még… még nem megy.

Ne haragudj. Ne haragudj, hogy bűnbe esek. Ellened és nem veled.